Bokorbab - információk
Latin név: Phaseolus vulgaris
A bokorbab alacsony növésű, általában 30-60 centiméter magasságot elérő, merev szárú lágyszárú növény, amely a futóbabbal ellentétben nem igényel támrendszert. Bokros habitusát sűrűn elágazó hajtások és hármasan összetett, középzöld levelek alkotják, pillangós virágai pedig a levelek hónaljában, csoportosan jelennek meg a fajtára jellemző fehér vagy sárgás színekben.
Hasznossága a kiskertben abban rejlik, hogy rövid tenyészideje miatt korán termőre fordul, és akár elő- vagy utóveteményként is beilleszthető a vetésforgóba. A gyökerein található gümőbaktériumok segítségével megköti a levegő nitrogénjét, így a betakarítás után a talajban maradó gyökérzet természetes módon gazdagítja a földet a következő növény számára.
Termesztése viszonylag egyszerű, a napos, meleg fekvést és a középkötött, tápanyagban gazdag, de nem frissen trágyázott talajt kedveli. A magokat szakaszosan, 2-3 hetes különbséggel is vethetjük, hogy a nyár folyamán folyamatosan legyen friss termésünk, ugyanakkor ügyelni kell a rendszeres öntözésre a virágzás és a hüvelyképződés kritikus időszakában.
A konyhában rendkívül sokoldalúan használható: a zsenge zöldhüvelyű vagy sárgahüvelyű fajtákból főzelék, leves és saláta készülhet, a teljesen beérett magok pedig szárazbabként tárolhatók. Gyógyhatásai közül kiemelkedő a magas élelmirost-tartalma, amely segíti az emésztést és a vércukorszint stabilizálását, emellett jelentős növényi fehérjeforrás a szervezet számára.
Érdekessége, hogy a bokorbab hüvelyei fajtától függően lehetnek szálkásak vagy szálkamentesek, utóbbiak sokkal kedveltebbek a gasztronómiában, mert még nagyobb méretben is puhák maradnak. Sűrű lombozata természetes talajtakarást biztosít saját maga körül, így segít megőrizni a föld nedvességtartalmát és visszaszorítani a gyomok növekedését a sorok között.