Fejes saláta - információk
Latin név: Lactuca sativa
A saláta az egyik legrégebbi és legnépszerűbb levélzöldségünk, amely a fészkesvirágzatúak családjába tartozik. Számtalan formában létezik: a klasszikus, puha levelű fejes salátától kezdve a ropogós jégsalátán és a függőlegesen növő római salátán át a folyamatosan szedhető tépősalátákig. Színe a halványzöldtől a mélyvörösig terjedhet, levelei pedig lehetnek simák, fodrosak vagy csipkézettek.
Hasznossága frissítő erejében és magas rosttartalmában rejlik. Bár 95%-a víz, gazdag A-, C- és K-vitaminban, valamint folsavban és vasban. A levelek tejnedve (lactucarium) enyhe nyugtató hatással bír, segíti az emésztést és támogatja a szervezet hidratáltságát. Alacsony kalóriatartalma miatt minden diéta alapköve.
Termesztése viszonylag egyszerű, de az időzítés itt is kulcsfontosságú. A saláta a hűvös, mérsékelt időjárást kedveli; a nyári kánikulában a legtöbb fajta levele megkeseredik és a növény gyorsan magszárat növeszt (felmagzik). Kedveli a porhanyós, humuszos talajt és a folyamatos, de nem túlzó nedvességet. Rövid tenyészideje miatt kiváló elő- vagy utóvetemény.
A gasztronómiában szinte kizárólag nyersen használjuk: salátaöntetekkel, szendvicsekbe, hamburgerekbe vagy díszítésként. A magyar konyha különlegessége a tojásos nokedli mellé kínált ecetes-cukros fejes saláta, de főzelék is készülhet belőle. Fontos, hogy a leveleket ne vágjuk, hanem tépjük, és csak közvetlenül a fogyasztás előtt ízesítsük, hogy ne essenek össze.
Érdekessége, hogy a saláta magjai rendkívül aprók, és csak nagyon vékony földtakarást (vagy fényt) igényelnek a csírázáshoz. A „tépősaláta” típusok nagy előnye, hogy nem kell megvárni a fej kialakulását: a külső leveleket folyamatosan szedhetjük, miközben a növény közepe tovább növekszik.