Banánfa - információk
Egyéb nevek: Banánpálma
Latin név: Musa
A banánfa valójában nem valódi fa, hanem a világ legnagyobb termetű lágyszárú növénye, amelynek törzsét egymásra boruló, húsos levélhüvelyek alkotják. Hatalmas, akár több méter hosszú, élénkzöld levelei legyezőszerűen terülnek el, a növény közepéből pedig látványos, bíborszínű buroklevéllel védett virágzat emelkedik ki, amelyből később a fürtökben lógó termések fejlődnek.
Hasznossága rendkívül sokrétű, hiszen gyümölcse világszerte az egyik legfontosabb kálium- és energiaforrás, amely milliók élelmezését biztosítja. A kertben vagy tágas belső terekben tartva trópusi hangulatot áraszt, nagy felületű levelei pedig jelentős mennyiségű port kötnek meg és oxigént termelnek, javítva ezzel a környezet levegőminőségét.
Termesztése hazánkban főként dézsás növényként vagy védett helyen, alapos téli takarással lehetséges, mivel a banán rendkívül fagyérzékeny és magas hőigényű. A sikeres növekedéshez rengeteg napfényre, bőséges öntözésre és rendszeres tápanyag-utánpótlásra van szüksége, a pangó vizet azonban kerülni kell, mert a húsos gyöktörzs könnyen rothadásnak indulhat.
Felhasználása a gasztronómiában a nyers fogyasztástól a sütésen át a lisztkészítésig terjed, de egyes kultúrákban a virágát és a törzs belső részét is zöldségként készítik el. Gyógyhatásait tekintve segít a vérnyomás szabályozásában, támogatja az emésztést, a levelek főzetét pedig a népi gyógyászatban gyulladáscsökkentőként és bőrlágyítóként is alkalmazták.
Egyéb érdekessége, hogy a banán növénytanilag bogyótermésnek számít, és a növény a gyümölcs beérése után elpusztul, hogy helyét az alapzatról fejlődő sarjak vegyék át. Léteznek fagytűrőbb fajtái is, mint például a japán kenderbanán, amely megfelelő takarással a magyar teleket is átvészeli a kertben, évről évre impozánsabb méretet öltve.