Banánuborka - információk
Egyéb nevek: Örmény uborka
Latin név: Cucumis melo var. flexuosus
A banánuborka egy különleges megjelenésű, hosszúkás és vékony termésű kúszónövény. Bár nevében és ízében az uborkára emlékeztet, botanikailag a dinnyék közé tartozik; héja világoszöld vagy sárgás, hosszirányban bordázott, és finom, bársonyos szőrök boríthatják, miközben hossza akár a fél métert is elérheti.
Hasznosságát a kiskertben a rendkívüli terméshozama és a betegségekkel szembeni ellenálló képessége adja, hiszen a hagyományos uborkáknál jobban bírja a hőséget. Kiválóan alkalmas függőleges termesztésre, így a támrendszerre felfuttatva helytakarékos megoldást nyújt, miközben dekoratív lombozatával díszíti a kertet.
Termesztése a napos, meleg fekvést és a tápanyagban gazdag talajt igényli, leginkább a tökfélékre jellemző igényekkel rendelkezik. Mivel fagyérzékeny, a magokat csak a talaj végleges felmelegedése után szabad elvetni, a növekedés során pedig rendszeres öntözést és kapálást igényel a gyommentesítés érdekében.
Felhasználása során leginkább frissen, salátákba szeletelve érvényesül az enyhén édeskés, ropogós íze, de kovászolni vagy savanyítani is kiválóan lehet. Gyógyhatásai közül kiemelkedik magas víztartalma és emésztést segítő rostjai, emellett jelentős káliumforrás, ami támogatja a szervezet hidratáltságát és a szívműködést.
Érdekesség, hogy a banánuborka nem keseredik meg még a nagyobb szárazság idején sem, ellentétben sok hagyományos uborkafajtával. A teljesen beérett gyümölcsök héja besárgul és illatossá válik, ilyenkor a magok könnyen kinyerhetők és eltehetők a következő évi ültetéshez.