Szárzeller - információk
Egyéb nevek: Angol zeller
Latin név: Apium graveolens var. dulce
A szárzeller a zellerfélék családjába tartozik, és bár közeli rokona a nálunk hagyományosabb gumós zellernek, ezt a változatot kifejezetten a húsos, lédús, megnyúlt levélnyeleiért termesztjük. A növény nem fejleszt méretes gumót, ereje a roppanós, üreges vagy tömör száraiban rejlik, amelyek végén szárnyalt, zöld levelek találhatók.
Hasznossága miatt a modern konyha egyik legfontosabb alapanyaga. Rendkívül gazdag K-vitaminban, káliumban és rostokban. Különlegessége a magas víztartalma és az úgynevezett „negatív kalóriás” hatása (több energiát éget el a szervezet a megemésztésével, mint amennyit tartalmaz). Kiváló gyulladáscsökkentő, vízhajtó és vérnyomáscsökkentő hatású, emiatt a zöldturmixok és diéták állandó szereplője.
Termesztése odafigyelést és türelmet igényel. A szárzeller „vízimádó” növény: eredetileg mocsaras területekről származik, ezért a folyamatosan nedves, tápanyagban rendkívül gazdag, humuszos talajt kedveli. Nem bírja a szárazságot; ha a földje kiszárad, a szárai fásak, rágósak és keserűek lesznek. Hosszú tenyészidejű, ezért nálunk szinte kizárólag palántázással érdemes nevelni.
A gasztronómiában rendkívül sokoldalú: nyersen mártogatósokhoz (hummuszhoz, sajtkrémekhez), salátákba (pl. a híres Waldorf-salátába), vagy az olasz konyha alapjaként (a soffritto részeként) használják. A levelei is ehetők, remek fűszerezők.
Érdekessége a halványítás: régebben a szárakat földdel feltöltötték vagy kartonnal körbetekerték, hogy elzárják a fénytől. Így a szár fehér és édesebb maradt. Ma már léteznek önfehéredő fajták is, de a zöld szárak vitamintartalma valójában magasabb.