Patisszon - információk
Egyéb nevek: Csillagtök
Latin név: Cucurbita pepo var. patissoniana
A patisszon a tökfélék családjába tartozó, bokros növekedésű (nem indás) növény. Legfőbb jellegzetessége a különleges, lapított, szélén hullámos vagy csipkézett, leginkább repülő csészealjhoz hasonlító termése. Színe általában hófehér vagy halványzöld, de léteznek sárga változatai is. Levelei nagyok, érdesek és szúrós szőrösek.
Hasznossága a főzőtökhöz hasonló, de íze annál teltebb, gesztenyére vagy articsókára emlékeztet. Alacsony kalóriatartalmú, könnyen emészthető, és jelentős mennyiségű C-vitamint, valamint ásványi anyagokat (kálium, foszfor, kalcium) tartalmaz. Magas víztartalma miatt kiváló hidratáló zöldség a nyári hőségben.
Termesztése hálás feladat, mivel a patisszon rendkívül gyorsan fejlődik és bőtermő. A napos, meleg fekvést és a tápanyagban gazdag (főleg érett komposzttal vagy trágyával dúsított) talajt kedveli. Mivel bokros növésű, kisebb helyen is elfér, mint az indás tökfélék, de a rendszeres és bőséges öntözést meghálálja, különösen a termésképzés idején.
A konyhában rendkívül sokoldalú: a egészen apró, „bébi” patisszonokat egészben savanyíthatjuk vagy grillezhetjük, a közepeseket rántani vagy tölteni kiválóak, a nagyobbakat pedig gyalulva főzelékként hasznosíthatjuk. Gyógyhatásai közül kiemelkedik az emésztést segítő rosttartalma és vizelethajtó tulajdonsága, amely támogatja a vese működését.
Érdekessége, hogy a patisszon virágai is ehetők, palacsintatésztába mártva és kisütve igazi ínyencségnek számítanak. A legfinomabb terméseket akkor kapjuk, ha még zsenge állapotban, 10–15 centiméteres átmérőnél szedjük le őket; ha túlérik, a héja megkeményedik, a húsa pedig rostossá és szivacsossá válik.