Uborka - információk
Latin név: Cucumis sativus
Az uborka a tökfélék családjába tartozó, egyéves, kúszó vagy kapaszkodó szárú növény, amelynek érdes tapintású, nagy levelei és kacsai vannak. Termése botanikailag bogyótermés, amely fajtától függően lehet rövid és szemölcsös (konzervuborka) vagy hosszú és sima héjú (kígyóuborka). Virágai sárgák, és a legtöbb hagyományos fajta külön hím- és nőivarú virágot hoz ugyanazon a tővön.
Hasznossága elsősorban rendkívül magas víztartalmában (kb. 96%) és frissítő erejében rejlik. Alacsony kalóriatartalma miatt a diétás étrendek egyik legfontosabb alapanyaga, emellett jelentős mennyiségű káliumot, magnéziumot és C-vitamint tartalmaz, különösen a héjában. Segíti a szervezet hidratálását, serkenti a vese működését és javítja az emésztést.
Termesztése odafigyelést igényel, mivel az uborka az egyik leginkább meleg- és vízigényes zöldségünk. Kedveli a tápanyagban gazdag, laza talajt és a szélvédett, napos fekvést. A sekély gyökérzet miatt rendkívül érzékeny a kiszáradásra; az egyenetlen öntözés vagy a hirtelen hőmérséklet-ingadozás miatt a termés keserűvé válhat (bár a modern fajták már nagyrészt keseredésmentesek).
A gasztronómiában nyersen salátaként (ecetesen, tejfölösen vagy görög salátában), kovászolva vagy ecetes savanyúságként használjuk a leggyakrabban. Gyógyhatásai és szépészeti felhasználása is ismert: a szemre helyezett uborkaszeletek nyugtatják a fáradt szemet és hidratálják az arcbőrt, gyulladáscsökkentő hatásuk révén pedig enyhítik a napégés tüneteit.
Érdekessége az uborka kapaszkodó képessége. Ha támrendszer mellett termesztjük, a termések tisztábbak, szabályosabbak maradnak és könnyebb a betakarításuk is. Fontos tudni, hogy az uborka „fázós” növény: 10–12°C alatt a növekedése megáll, ezért csak a tartósan meleg idő beálltával érdemes kiültetni.